1.: Zavar..

Sziasztok!

Sophie Moor vagyok. Édesapámmal élek London külvárosában.

2 hónapja elveszítettem Édesanyámat. A már-már tökéletesnek mutatkozó életem összedől. A boldog mesébe illő életem megszűnt. De hogy is kezdődött ez.

2012.november 13./Kedd/

Reggel nyűgösen ébredtem. Szobám ablakán keresztül vakítóan sütött be a nap a szobámba. A telefonom kerestem ami csörgött. A kijelzőn legjobb barátnőm képe. Nem vettem fel. Kinyomtam a telefont és kikászálódtam az ágyból. Az ablakomhoz léptem és kinyitottam. A meleg California-i levegő átjárta a szobát. Beleléptem a papucsomba és pizsamában mentem le a lépcsőn. Megcsapott Édesanyám parfümének az illata. Szóval dolgozni ment.

A konyhába mentem. Az asztalon palacsinta és egy levél.

* "Kislányom!

 Sajnálom hogy megint nem köszöntem el,de sietnem kellett.

 Reggeli az asztalon. Későn jövök.

 Szeretlek! Puszi!" *

Leültem és lassan megreggeliztem. Reggeli után felmentem a szobámba. A szekrényem elé léptem. Kivettem belőle egy farmer rövidnadrágot és egy kék csíkos trikót. A cipős szekrényben megkerestem a kék Vans cipőm. A táskámba beledobtam a telefonom és a pénztárcám, és lementem a nappaliba. A nappaliban ültem és vártam hogy barátnőm végre ideérjen.

Vásárolni készültünk.

Apa lépett be az ajtón.

-Jó reggelt kicsim!- lépett hozzám és puszit nyomott a hajamba- Jade-el vásárolni mentek?

-Jó reggelt!- mosolyogtam rá- Igen.

Ennyit beszéltem apával azon a reggelen.

Jade jött be az ajtón és elindultunk. Az ajtóból még kiáltottam egy hangos Sziát és becsuktam az ajtót.

Barátnőmmel késő délutánig jártuk a boltokat.

Az egyik kávézóban ültünk amikor elővettem a telefonom hogy ráadjam a hangot.Még mindig utálom magam emiatt a szokásom miatt. Mindig némán van a telefonom ha vásárolok.

34 nem fogadott hívás apától.

Éreztem hogy gond van. De anya miért nem keresett?

Apát hívtam. Nem vette fel. Anya telefonja nem elérhető.

- Jade nekem azonnal haza kell mennem!Holnap beszélünk. - pattantam fel az asztaltól

Hazáig rohantam de a kapuban megtorpantam. Rendőrök. Berohantam a házba.

A konyhában apa beszélt a rendőrökkel.

- Apa baj van?- láttam tekintetében hogy nincs jól

- Kicsim. Ülj le kérlek. - nézett rám fájó szemmel

- Apa mondd már kérlek!- ordítottam

- Kicsim. Nyugodj meg! - lépett mellém- Anyukádnak balesete volt.

Mondta ki apa a szörnyű szavakat.

- Mi-mi milyen balesete?!- kérdeztem levegőért kapkodva

- Autó balesete. - mondta apa

- És és túl élte igaz?! Nem lett súlyos baja!Csak a kórházban van igaz?- néztem apára,láttam hogy mindjárt elsírja magát 

- Igaz apa?- kérdeztem még egyszer

- Kicsim - vett nagy levegőt- Édesanyád meghalt-

Ennyire emlékszem ebből a szörnyű napból. Azóta teljesen más az életem. Apával amilyen gyorsan tudtunk elköltöztünk Californiából. Azóta Londonban élünk. Egy művészeti iskolába járok. A napjaim annyiból állnak hogy felkelek,iskolába megyek,haza jövök. Nincs társasági életem. Nincsenek barátaim. A legjobb barátnőmet is ott kellett hagynom. Az egész életem teljesen más lett.